Printer-friendly versionSend to friendPDF version

...Hogy ki vagyok én? Egy hangtalan kiáltás, egy felszáradt esőcsepp maradéka a sivatag homokján, egy ajkak nélkül születő csók, egy kéztelen kézfogás, egy légüres szélfúvás, egy nem érzett érintés, egy nem látott látomás, egy bennragadt vallomás, egy sosem volt létvilág…én vagyok a parkját vesztett sóhaj, a partra vetett vergődő hal, az elveszett fémdarab az utca mocsokján, a megpihent Tél egy decemberi, köd bezárt éjszakán, az olvadó hópihe egy tiszta szív forró sóhaján, s én vagyok a bohóc, hogy nevess az Elmúlás fájdalmán…